Japánban teát a IX.sz-tól isznak, … “a tea amellett, hogy egészségmegőrző hatású, élesíti a tudatot, erkölcsös életmódhoz segít, elvezet a megvilágosodáshoz is.”  Írja egy Eisai nevű zen szerzetes 1214-ben született művében .

Ekkor még az előkelő társasági összejöveteleket, illetve a zen budhista szerzetesek szutraolvasási  ritusait kísérte a tea ivás. A XV.szvégére a japán teaútja véglegesen elszakad a fényűzéstől, és új teaivási stílus alakul, mely egyesíti a kinai és korreai luxuscikkek fényűzését az eredeti, természetközeli, rusztikus tárgyakkal.  A szépségnek az egyszerű dísztelen, szabálytalan tökéletlen dolgokban való megtalálását nevezik el wabinak.

Az új tárgyak új kereskedelme  Japánban is külön kézműipart indított el. Az elterjedt wabi elv  alapján, a kert végében lévő durva falakból felépülő  kunyhó  zsuptetővel és véletlenszerűen felbukkanó fa, bambusz tartó elemekkel, új művészeti ágat hív létre,  a rakut.  A szándékoltan esetleges, nemesen egyszerű vonalú tárgyak, használati eszközök művészettét.

Teaházat, mely egy olyan hely ahol visszatérhetünk természetes gyökereinkhez, bárhol, akár egy modern otthon szegletében is létre lehet hozni, a földre rendezett tatamikon és a középen elhelyezett tűzhelyben a világmindenség sűrűsödik szimbólumokba és terel egy tér emlékezetébe rövid időre néhány vendéget.

Amennyiben szeretnél rendszeresen értesülni a blogunk legújabb cikkeiről, iratkozz fel a Rakuművészet Blog email értesítőjére.